Álom és valóság…

Éjjel álmomban eszméltem….

Vihar dúlt a lelkemben!

Torkom görcsberándult,

Szívem hevesen dobogott…

Jaj mit élek át?!

…valóságot vagy csak látomást?

Lelkem kapuján átsuhant…

Sok-sok emlék s a régmúlt!

Volt ami rossz, volt ami szép volt!

Szerelem, kín, élet?!

Az emlékek azért szépek?!

Gondolom….

Meddig tartott a kín?

…nem tudom!

Szerelem?

…szép volt!

Az élet?

Jó volt!

…szemem felpattant!

Az álom elillant!

Álmodni de jó volt!

S íme itt a valóság!

Az ÉLET!

Akarom!

…folytatni akarom!

Ibolya Anna

/2010.10.24./

Néha olyan napok vannak….

…néha olyan napok vannak,

…szívek a mélybe zuhannak!

Fáj!...valami nagyon!

Mit érzek?...el nem mondhatom!

Mindenki bánt!

…vagy csak én érzem?

Csalódtam mindenben!

…s te miért nem?

Jókedvem elszáll!

…a tiéd még megvan?

Segíts akkor kérlek!

…a lelkem romokban!

Barátom vagy társam!

…ments meg kérlek mára!

…térjen vissza lelkem vígassága!

…csak egy röpke órát kérek!

…talán ez elég lesz…

Barát vagy a bajban?

…lelki gyötrődésben?

Gyere! …segíts át a nehézségen!

…látom megérkeztél,

…most is segítettél…..

Szám sarkában mosoly!

Köszönöm tenéked….

Hiába!...a barát biztos menedéked!

…mert néha olyan napok vannak…Jajjj!!!

Köszönöm tenéked!

…hogy ismét mosolyog az élet!

Ibolya Anna

/2010.10.25/

Ősz és tavasz között…

Orkánhadával érkezett az Ősz!

..hadat üzent a megfáradt Nyárnak.

Megütköztek hegyek ormán, patak partján,

csalit szélén, kies pusztán…

…a megfáradt Nyár elszaladt…

…napos horizontra sötét felhők gyűltek,

Szomorú lett a táj, a fények is elültek…

Madarak éneke sem zendül hajnaltájban..

Szobám ablakából búsan körbenézek….

Jaj szegény nyári nap de legyőztek téged!

Hull egy őszi levél ő is már megfáradt,

…s tudja!...ideje van most az elmúlásnak!

A világ körfogása mást is megérintett…

Ember, állat, növény….melankolikus lett.

Szívem kamrája is sötét akár a kietlen táj…

… eresz sarkában fényes vízcsepp bujkál,

Égi csatornából idetévedt immár..

Hiába itt minden, peregnek a percek,

Mindig csak előre, vissza soha egy se….

Őszanyó ha fárad ne hidd, hogy most vége!

…megérkezik akkor télapó fivére!

Sereget hoz Ő is…olyan hatalmasat…

Egy fuvallatától bújnak őzek s a madarak….

Az ember is csak olyan!...elbújik előle!

Szoba melegébe bevackol télire!

Jaj te szomorú Ősz és fagyos télfivéred!

…csak ne legyen hosszú a vendégeskedésed!

Nyárnak kicsi húga…

Tavasztündér!  Kérlek....

Kikeletet hozzál!

Szívünk felpezsdül az első napsugárra…

…s beköszönt az élet a kietlen tájra.

Ibolya Anna

/2010.10.26./

Évszakok jönnek, mennek!

Álomra készül a természet,

Megkopott a táj!

Őszanyó tarka színeit ledobta már!

Küzdelem volt a léte a világgal,

Harcát elvesztette!

Láthatatlan erők indultak ellene.

Még nem látod, még nem érzed….

…azonban jön zord fivére a Tél!

Lehull az utolsó zizegő levél,

Minden állat szállására tér.

Még egy utolsót rúg a nap!

…ereje elhagyta,

hideg fényét ontja még egy pillanatra,

…majd komorrá válik a világ!

Fent a kékség sötét felhőkre vált…

A messzeségben mély hang harsan…

Megnyílnak a felhők kupolái,.

S lassan aláhullva, elterül a tájon

Télapó szikrázó jéghideg dunyhája!

Kísérője a zimankó megrázza a fákat!

Összerezzen tőle ember és az állat…

Hideg szépségével megmutatja arcát,

Bár van ki nem féli a tél nagy hatalmát!

Hangos gyerekzsivaj felveri a csendet,

Domboldal tetején bőszen gyülekeznek!

…majd siklanak menetnek hangos kacagással,

Gyerekhadnak van most csodaszép világa!

A tél csak figyeli jeges mosolyával,

…erre várt Ő egész évben,

páncélos hadával!

Ura lesz most pár hónapra a nagy végtelennek,

havat, szelet, hideget hoz ő az embereknek!

Vége szakad ennek is majd egyszer,

…ha tavasztündér megérkezik szép,napos kikelettel!

        / 2010.11.07. Ibolya Anna/

Piros tintával írtam!

Piros tintával írtam az égre a neved….Lét!

Azért talán mert szeretlek?

...vagy talán mert általad élek?

...az okot nem keresem!

Hálás vagyok!

Mindent te adtál nekem mi szép.

Életre hívtál s tartalmassá tetted az életem!

Megmutattad a csillogó eget,

Folyókat, hegyeket!

Nemzeteket, embereket!

Szeretetet, bánatot!

Szerelmet és megújulást!

….mindent mi a földbolygón az embernek adatott!

…hát hogyne szeretnélek!

Mennyi időm van itt e bolygón?

…csak te tudod!

Mindegy is talán…

Míg vagyok, míg élek, nevedet áldom ó ÉLET!

…s nem panaszkodom!

Az évszakok!... a tavasz, a nyár, az ősz,a tél…

Mind… mind!...rólad mesél!

Sejtelmes létem, nyílt őszinteségem…

Hibám, vétkem, bánatom, gyönyörűségem…

Köszönöm…köszönöm!

Tanítottál!...hogy csak magamnak tartozom!

…más mit gondol az életről?... azt nem tudom!

Minden embert egyedivé tettél!

Életük változó mint a folyó sodrása,

Hibáik mások mint az enyém!

…hát ne ítélj!...másokat ne ítélj!

Nézz a lelked mélyére!...ki vagy te?!

…és írd piros tintával az égre!

Enyém a LÉT!...ez vagyok ÉN!

…és Te más vagy!

Karácsony éjjel, mikor kigyúlnak a fények…

Koraest csillagok komor felhőkre ültek.

Pásztázzák fényükkel a csendes téli estét.

Lent a téren pompásan öltözött karácsonyfa pózol.

Lassan eszembe jut egy gyermekkori álom,

A lámpagyújtogatók s a foszlós kalácsok…

Macskaköves utcák hol gesztenyeillat árad,

Villamos csilingel a távolból párat.

Szerelmespár bújik sötét kapualja…

Nem sokáig marad a gazda megzavarja.

Kirakati fények óh milyen csodásak,

Bennük ajándékok csuda cicomásak!

Gazdagnak való ez nem jómagam-szegénynek…

Álmomban láttam csak ily meseszépet!

Este kisszobámban magasztosult szívvel,

Angyalt láttam jönni nehéz csengettyűvel.

Másik keze dugig puccos ajándékkal,

Nekem hozta a szegény gyermeknek?

…gondoltam én de ő csak nevetett.

Fejemben egy mély hang egyre azt dobolta,

Ne vágyj te a csillogó dolgokra!

Értékesebb van a te lelkedben!

…bár láthatatlan, nem csillog oly szépen,

Mint a sok ajándék kirakat mélyében,

Értékesebb az bíz minden adománynál,

Békesség a neve, s szíved szeretete!

Karácsony estéjén, mikor ezer gyertya táncol,

Gazdag szíve fagyos a szegényé lángol!

…mert gyermeki szívvel osztogatja kincsét,

Fogadd ajándékul az ő szeretetét!

Karácsonykor, mikor minden gyertya táncol,

Kigyúlnak a fények, s csendes lesz a jászol!

…mert mindenki vágyik egy csipetnyi jóra,

Pár szerető emberi szóra!

..karácsony éjjel mikor kigyúlnak a fények..

A lelkekben ünnep, Isten segít téged!

/Ibolya Anna/2010 december/

Édesanyám rózsafája…..

Édesanyám rózsafája, tüskés bokra, szép virága…

Elhervadt már régen!

Búcsúzóul pár sort hagyott, azt is emlékképpen!

Nem mondja már soha többé… kisvirágom, kincsem!

Arca halvány….nem itt lakik!

…odafent van már az égi réten!

Mosolyát és halvány arcát a szívembe zártam!

Ott lakik a fájdalom is ….a kegyetlen társam.

Nem szűnik és el sem szalad…

Oly nagyon hűséges!

Drága anyám miért hagytál…

Ily szörnyű örökséget!

Egyszer bizony el fog múlni!

Tudom is….és érzem….

…majd amikor találkozunk fent az égi réten!

Csak én tudok fényűző fájdalmamban belülről így sírni!

Hova Ő ment ott béke van, a virág is nyílik!

Míg e földön utam járom.. .

…mert vendég vagyok én is…

Keserű-sós könnyeimet hullatom a sírig!

Akkor aztán átölellek, soha nem eresztlek!

Lelkeink átadjuk az örök szeretetnek!

…odafent az égi réten…

Édesanyám rózsafája, tüskés bokra, szép virága….

Örökké nyílj nékem!

       /Ibolya Anna/2010/>

Tarka virág minden nő!

Mennyi szépség egy csokorban!

…és a neve nő!

Érzelmek tarkaságával van ötvözve Ő!

Szemében kristály ha bánatos…

Kezedben  szíve ha akarod!

Arcán a mosoly is ott ragyog,

a lelkét soha nem láthatod!

Ölében bölcső, szívében szerelem.

Fejében józanság, szemében értelem!

Amazon harcos és angyal is Ő!

De hidd el!...mindig, mindig csak Nő!

Kecses, becses, illedelmes!

Hisztis is ha felgerjeszted!

Királynő ha hagyják élni,

Boszorkány ha az kell néki!

A szerelemtől piros arca…

…de a bosszúság is kiül rajta!

Gyöngy a szeme, rózsa szája…

Gyémánt minden porcikája!

Férfinépnek szája tátva…

…mikor libben a szoknyája!

Oldalborda!...mondta Ádám!

…de mily tökéletes látvány!

Isten tudta mit teremt meg!

Hát nem holmi kis selejtet!

Ünnepeljük is már régen…

Megérdemlik hidd el nékem!

Készülj tehát férfi népem…

Liliom legyen a kézben!

…hajolj is meg tisztelettel!

…mert a NŐ!...egy csodálatos ember!

/Ibolya Anna 2011/

Vicuskának…(?).-ik....szülinapjára!

Szikrázón kel a nap, ünneplőjét húzta…

Gratulálni akar születésnapodra!

….de Én!?...mit is adjak neked?

Gondolkodtam rajta ma éppen eleget!

Neked adjam a napot?...vagy talán a holdat?

Bárányfelhőket?...vagy a kéklő folyókat?

Hozhatnám a világmindenséget,

Hideget sugároz ha lelketlen fények!

Nem is kell az neked…

….mit kezdenél vele?

Sokkal többet ér…

Ibcsi szeretete!

Szeretetem mellé, mosolyomat hoztam…

…csendesen magamban ma neked daloltam…

…közben rózsáimat nagy csokorba fontam…

Poharamat megemeltem áldomásra készen,

Sok-sok boldog évet így kívánva néked!

Születésed napján vigadok most véled!

Életed ösvényén mindig nézz előre,

Soha ne nézz hátra!…

…az menjen veszendőbe!

Boldog napod legyen…

…ez is és a többi!

Születésnapodra kívánja ezt Ibcsi!

Hajnal a tanyán

A tétova hold már csukja a szemét,

a nap talán még ásít párat,

hol a zenit a földdel összeér felbukkan némi fény…

Még szürke a világ, bágyadt benne minden,

halk neszek jelzik ahogy a hajnal belibben.

Csalitos zöld ölén rikkant már pár madár,

felel a komondor tanya udvarán.

Szemétdomb tetején a kakas kontrázik,

felébredő cica háta dombbá válik.

Házának ablakán módos gazda néz ki,

kezdődik a szorgos nap néki!

Istállóban tehén farkát félrecsapja,

üdvözli a gazdát s tejét odaadja.

Apró siserehad pohárral kezében,

várakozik rá a pajta sötétjében.

Gémeskútnak rúdja sikongva azt jelzi,

gazdaasszony éppen vizet vesz ki…

Konyhaajtó tárva, finom illat árad,

családjának szalonnás tojást ad.

Felkelt hát a tanya s körötte a világ…

Bágyadt napocskánk is ontja már sugarát.

A csendet felváltotta zajok sokasága,

Élénk lett a ház, az udvar s egész lakossága.

A zsivaj állandósult mára!

Egész nap így lesz ez a kedves tanyaházban!

Sürögnek-forognak munkájukat végzik,

hosszú órákon át ennyivel beérik.

…mindaddig míg a hold halvány félkaréja

ismét fel nem kúszik a szürkülő égboltra.

 Petinek!…mert peregnek az évek!

 Neked még hosszú lesz az élet,

Akárhogy is peregnek az évek!

Szemedben szépség csillog, szívedben jóság,

Boldogságod ezek alapozzák!

Életed kapuján soha ne nézz hátra,

Ott csak emlék van már, hagyd ezeket hátra!

A valóságot mindig a lépteid vezérlik.

Sorsod könyvét te írd!

Világíts meg szépen,

Ne hagyd, hogy „betűje” sötétbe érjen!<